Figeczki Blanka és Nagy Zsuzsanna 3. éves jogász szakos hallgatók beszámolója, milyen is egy Erasmus, ha azt éppen egy világjárvány okán karanténba helyezett országban, vagyis Olaszországban töltöd.

Kedves Hallgatók, Diáktársaink!

Novemberben még arról írtunk cikket a kari újságba, hogy mennyire várjuk az Erasmus félévünket, amit Olaszországban fogunk eltölteni. Az első hónap úgy is telt, ahogy elképzeltük. Buliztunk, ismerkedtünk a hellyel, számos új emberrel és a nyelvvel. Aztán az egyik este, amikor vígan vacsoráztunk a barátainkkal egy indiai étteremben, Giuseppe Conte, az olasz miniszterelnök váratlanul bejelentette, hogy lezárják az országot és kötelező karanténba kell vonulnia mindenkinek. Magyarországon még a kötelező karantént nem vezették be, ezért szeretnénk nektek egy kicsit mesélni az itteni helyzetről, ezzel buzdítva titeket arra, hogy miért is legyetek felelősségteljesek és mivel tudnátok segíteni ti, mint állampolgárok, hogy a helyzet minél hamarabb jóra forduljon. 

Ha két héttel ezelőtt valaki azt mondja nekünk, hogy le fogják zárni egész Olaszországot a vírus miatt, valószínűleg kinevettük volna. Bezárták az oktatási intézményeket, oké rendben, mint jó egyetemi hallgatók, először még örültünk is a hírnek, hisz bejárás helyett online folytak az órák. Gondoltuk ennyivel le is van zárva az egész téma, ugyanúgy tartottunk összejöveteleket a többiekkel. Később vesztegzár alá helyeztek Olaszország északi részén jó néhány települést, aztán megyéket. Három zónára osztották az országot, örültünk, hogy mi nem a vörös zónában vagyunk, az élet ment tovább. Pár nappal később, a miniszterelnök bejelentése után az éttermek, kávézók, szórakozóhelyek is bezártak, végül az emberek arra kényszerültek, hogy saját otthonaikban maradjanak. Nincs kijárás, csak a legindokoltabb esetekben, kizárólag a kitöltött felelősségi nyilatkozattal lehet elhagyni a lakóhelyeket. A boltok előtt kígyóznak a sorok, sorszámot kell húzniuk a vásárlóknak. Az utcákon rendőrök -illetve már vannak olyan városok, ahol katonák- ellenőrzik az embereket. A felhőtlen hétköznapi életvitel és a jelenlegi helyzet között nagyon kevés idő telt el, egyik pillanatról a másikra változott meg az itteniek élete. 

Megosztó véleményeket lehet az interneten olvasni, miszerint az olasz kormány nem lépett időben, ezért alakult ki ez a helyzet. Ennek számos indoka van, hogy miért nem léptek hamarabb, ezeket pontosan mi sosem fogjuk megtudni, de ha tudnánk sem tehetnénk semmit jelenleg. Ez egy olyan krízishelyzet, ami elől nem lehet elmenekülni, mindenhová eljut a vírus. Viszont, amit mi megtehetünk:

1. Követjük a kormány által kibocsátott rendelkezésekben foglaltakat.

2. Otthon maradunk, hogy lassítsuk a vírus terjedését (jelenleg, ahogy ezt a cikket írjuk, tizenegyedik napja vagyunk itthon).

3. Felhívjuk mások figyelmét arra, hogy mennyire fontos a felelősségteljes viselkedés ebben az időszakban.

4. Ha emberek közé megyünk (pl. bevásárlás során), maszkot és kesztyűt húzunk.

5. Csak indokolt esetben hagyjuk el az otthonunkat és akkor is lehetőleg egyedül (erre a rendőrök is felhívják a figyelmet).

6. Fontos az alapos és rendszeres kézmosás, fertőtlenítés.

7. Figyelünk az idősebbekre.

Mi nagyon is jól tudjuk, hogy nekünk, fiataloknak a bezártság mennyire nehéz, mi sem így képzeltük el az Erasmus félévünket, de a saját és mások érdekében követjük az utasításokat. Gondoljatok a családotokra, barátaitokra és tegyetek meg mindent annak érdekében, hogy ők és ti is biztonságban vészelhessétek át ezt az időszakot. Legyetek kedvesek és megértőek egymással, össze kell most fognunk! A legfontosabb pedig: MARADJATOK OTTHON! 

#iostoacasa #maradjotthon #andratuttobene #mindenrendbenlesz 

Vissza az előző oldalra

2020. March 21. - 10:13